Hatvani és Gyöngyösi Evangélikus Egyházközségek honlapja

 

A hatvani evangélikusok 1933-ban nyilvánították ki önállósodási szándékukat. Az egyházi vezetés 1934 január 1-től Sztehlo Gábort rendelte ki az új egyházközség megszervezésére. Az agilis és jó szervező képességgel megáldott lelkész munkája gyors eredményeket hozott. Már 1934 elején elhatározták, hogy templomot építenek. Csodálatos összefogás, lelkesedés, önzetlen adományozás jellemezte ezt az időszakot. Sztehlo Gábor országos gyűjtést szervezett.

Az építési telket Hatvan város adományozta a Cserkész utca 3 sz. alatt. /ma: Híd utca 5./ Az építési terveket Sándy Gyula műegyetemi tanár készítette, a tőle megszokott „magyaros„ stílusban, amit több  templom építése során alkalmazott az ország területén.

Az építkezésről Hlavacska András „A Hatvani Evangélikus Gyülekezet  kezdetektől 2005-ig.”– című írásában ezt olvashatjuk:

„Sándy Gyula építész (1868-1953), aki számos társadalmi, szakmai és egyházi tisztséget töltött be, pl. a Magyar Mérnök és Építész Egyesület titkára volt, az Evangélikus Egyházegyetem főépítésze, a nagytarcsai evangélikus gyülekezet felügyelője. Minden fórumot felhasznált arra, hogy egy-egy budapesti épület vagy városrész sajnálatos hibáját orvosolni lehessen. Sokat publikált, részt vett az első hivatalos építési szabályzat létrehozásában.) (szerk.) Az építészi önvallomás: „Építkezéseim legnagyobb részénél oly feladatok elé lettem állítva, melyek megvalósításakor csak nagyon szerény és korlátolt anyagi eszközök állottak rendelkezésemre, de ezek a feladatok ösztönöztek arra, hogy a szolidaritás és építészeti tisztesség szem előtt tartása mellett tanulmány tárgyává tegyek minden újabb építési anyagot és szerkezetet, és magam is törekedjek, új különleges építési szerkezeti megoldásokra, melyekkel elérem a kitűzött célt és műveim amellett, hogy beosztás és szerkezeti szempontból megállják a helyüket, kiválnak előállítási költségeik csekély voltával. Épületeimnél a tégla- és kőarchitekúrát alkalmaztam előszeretettel, a magyarországi műemlékeken tanulmányozott motívumok felhasználásával és tovább fejlesztésével.” (Sándy Gyula) D. Raffay Sándor bányakerületi püspök szentelte fel a templomot. Néhány, immár sárguló irat megmaradt ezekből az első időkből; igy az a püspöki jóváhagyással ellátott költségvetési jegyzék, amely ifj. Kollár Mihály mátyásföldi építőmesternek szólt, továbbá az a pénztári összefoglaló jegyzék, 1936. júniusából, amelyen Piska Gyula gondnok elszámolt, a templomépítés bevételeiről és kiadásairól. 20 400 pengőbe került a templom. Ennek negyed, kereken 5 000 pengőt tett ki a megvásárolt anyagok számlája (60 ezer db tégla, 100 q mész, 200 q cement stb.). Kereken 10 ezer pengővel szerepelt az építési számla. És ismét kereken 5 ezer pengőt számíthatunk a többi iparos munkára (asztalos, bádogos, lakatos, villanyszerelő stb.). De a megmaradt iratok között talán a legmeghatóbb olvasnunk azt az idegen űrlapra irt egyházi leltárt, amelyben kiderült, hogy az ingóságok nagyobb részét adományozás révén kapta az egyházközség. A Piska, Tóth, Filcsik családok nevei nem is egyszer szerepelnek benne, de sokan másokéi is. „A szószéket és a templompadokat Telkes Dezső asztalosmester és munkatársai készítették el borovi fenyőből, művészi színvonalon.” (Dr. Barcza)”

Az alapkő letétel 1935. május 12-én történt, ugyanebben az évben, szeptember 1-én fel is szentelték a templomot.  A hívek azonban nem sokáig örülhettek lelki otthonuknak, mert 1944. szeptember 20-án a hatvani vasútállomást és környékét súlyos bombatámadás érte, kiégett a templom tornya, elpusztult az orgona, a karzat, az oltárkép és sok írásos anyag. Megrongálódott a templom tető és a parókia. Az evangélikus közösség évtizedek során lehetőségeikhez mérten folyamatosan pótolta a hiányosságokat és a 2003-as teljes tetőcserével, majd új orgona vásárlásával tették teljessé a templom helyreállítását. Identitásukat a templomkapu fölötti un. Luther rózsa és az újjáépített tornyon szereplő  „Erős vár a mi Istenünk”  felirat is hirdeti.

A gyülekezet a templom falán elhelyezett emléktáblákkal állított emléket az templomépítő elődöknek.

1.    Sztehlo Gábor lelkésznek 1934-1935, aki 1944-50 között 32 gyermekotthont alapított, melyben mintegy 1500 gyermek és 500 felnőtt menekült meg. A Gaudiopolisz gyermekváros megalkotója.1972-ben Izrael állam a Yad Vasem, Igaz ember emlékéremmel tüntette ki.   
2.    Legány Ödön a gyülekezet felügyelőjének, növénynemesítőnek 1936-1944.aug. 14-ig, halálig volt a gyülekezet második vezető embere.

2021. november 9-én teljesült a régi vágy is, – közterületet neveztek el Hatvanban Sztehlo Gáborról.